Hjalmar Bergman
Jac a bohóc

„Benbé” Borck, a nincstelen, ám annál ambiciózusabb fiú Amerikába utazik, hogy szerencsét próbáljon, és meglátogassa rokonát, a Nagymama és az Úristenből már ismerős Jonathan Borckot – a világhírű bohócot, Jac Tracbacot.
Tracbac különc, már-már mitikus figura. A nyilvánosságtól elvonultan él, fellépéseket csak ritkán vállal, s minden egyes megjelenése valódi szenzációnak számít. A közönség rajong érte, a körülötte működő Tracbac-­szindikátus pedig a sikeréből él: turnékra kényszeríti, manipulálja, és újabb meg újabb darabokat akar kivágni belőle, amelyeket aztán pénzzé tehet.

Benbé érkezése azonban fordulatot hoz. Jac úgy érzi, eljött az ideje, hogy még egyszer közönség elé álljon, és eljátssza élete legfontosabb szerepét. Utolsó mutatványában művészet és vallomás, komédia és önfeláldozás, valódi személyiség és megteremtett figura végleg összemosódik.

Bergman utolsó regénye – amelyet saját hollywoodi tapasztalatai ihlettek – a rivaldafény és a kulisszák félhomálya között kibontakozó tragikomikus, groteszk szatíra, a szerző fanyar humorú búcsúja és egyben ars poeticája. Azt kérdezi, mi marad az emberből, ha művészete minden cseppet kifacsar belőle; vajon a művész uralja-e a szerepét, vagy idővel a szerep kezdi élni őt; és lehet-e úgy szórakoztatni másokat, hogy közben ne adjuk el lassanként a saját szívünket.