Serge Gainsbourg
Evguénie Sokolov

Az Evguénie Sokolov a francia zseni egyetlen prózai műve és egyben egyik legkülönösebb és legmaróbb szatírája – egy művészregény és egy groteszk fiziológiai parabola különös elegye. A festőművész főhős kontrollálhatatlan altesti gázkibocsátásokban szenved (magyarul: állandóan fingik), és végül éppen ez teszi ünnepelt művésszé. Sokolov a „gázrajzaival” a párizsi művészvilág kedvencéve válik, a hiperabsztrakció ünnepelt mestere lesz, galériák, gyűjtők és kritikusok versengenek érte, miközben ő egyre kifinomultabb technikákkal igyekszik művészetté változtatni testi működését – hogy aztán saját mítosza eméssze el.

Gainsbourg kisregénye tulajdonképpen egyszerre művészeti szatíra, groteszk önéletrajzi fantázia és féktelenül fekete komédia, a zseni és az imposztor közötti határ átjárhatóságáról szóló provokatívan szórakoztató meditáció – amely amellett, hogy görbe tükröt tart a művészeknek, egyszerre nyers, nevetséges és mélyen emberi. Nyelve fennkölt, tudálékos és elegáns, tárgya viszont következetesen testi, obszcén és közönséges. Fingás, szex, betegség, vér, művészet és halál ugyanannak az abszurd világnak a részei. A szöveg nem keres erkölcsi kapaszkodókat, és egyáltalán nem tiszteli a jó ízlés határait. Amorális és tudatosan tabudöntögető. Gainsbourg azonban nem magyarázkodik: az utolsó sóhajtásig végigviszi a tréfát.

A szerzőről

Serge Gainsbourg (1928–1991) a francia kultúra egyik legsokoldalúbb alkotója volt: zeneszerző, énekes, dalszövegíró, filmrendező, színész és író. Páratlan hatást gyakorolt a popkultúrára, miközben következetesen feszegette a jó ízlés és a társadalmi normák határait. Ikonikus sanzonok, botrányos tévészereplések és műfajteremtő albumok fűződnek a nevéhez, és rövid kirándulása a szépirodalomba is ugyanazt az egyedi, fanyarul lüktető, dekadens, elegánsan mocskos humort hordozza, amely az egész életművét is meghatározta.