Nikola Tesla

Találmányaim

Fordította: Vitéz Ágnes

kartonált

224 oldal

130×197 mm

ISBN 978 615 640 209 7

3950 Ft 2950 Ft

kereskedelmi partnerünk
az Olvasók Boltja

Nikola Tesla a magányos, meg nem értett zseni figurájának egyik legismertebb megtestesítője. Még életében legendává vált, mely státuszért ő maga is sokat tett látványos, laikus szem számára hátborzongatóan életveszélyesnek tűnő bemutatóival, illetve nyilvános megszólalásaival. 1919-ben írt önéletrajzában, mely most jelenik meg először magyar nyelven, nem csupán találmányaiba és feltalálásuk körülményeibe, illetve világot megváltani szándékozó terveibe avatja be az olvasót, de őszintén beszél gyerekkoráról, mentális problémáiról, kényszerbetegségeiről és életelveiről, miközben különös, sziporkázó humorát is meg-megcsillantja.

e-könyvként is kapható

2600 Ft

részlet

Egy időre teljesen átadtam magam annak az élvezetnek, amelyet az új gépek és új megoldások kigondolása okozott. Egész életem során ekkor éltem át a legtökéletesebb szellemi elégedettséget és boldogságot. Az ötletek megállíthatatlanul özönlöttek belőlem, az viszont már némi nehézséget jelentett, hogy szorosan megragadjam, és meg is tartsam őket. A kieszelt készülékek számomra minden apró részletükkel abszolúte valószerűek és tapinthatóak voltak. Örömmel képzelegtem arról, hogy ezek a motorok folyamatosan zakatolnak, mert így még lenyűgözőbb látványt nyújtottak lelki szemeimnek. Amikor a természetes hajlam szenvedélyes vággyá alakul bennünk, hétmérföldes léptekkel robogunk a kitűzött cél felé. Az összes motorfajtát és rendszermódosítást, amely ma a nevemhez fűződik, gyakorlatilag nem egészen két hónap alatt alkottam meg. Talán a sors keze volt, mindenesetre a létfenntartás kényszere átmenetileg megálljt parancsolt agyam intenzív tevékenységének.

A telefontársaság alapítására vonatkozó elsietett bejelentés miatt utaztam Budapestre, ahol a sors iróniájából végül be kellett érnem egy műszaki rajzolói állással a magyar kormány Központi Távíró Irodájában, olyan fizetésért, amelyet itt nem óhajtok elárulni! Szerencsére hamar kivívtam a főhivatalnok szimpátiáját, és azután az új berendezésekkel kapcsolatos számítások, tervezés és költségvetés területén kezdtem dolgozni, amíg be nem indult a telefonközpont, ahol aztán ugyanezt a munkát már teljesen a felügyeletemre bízták. Az itt szerzett ismeretek és gyakorlati tapasztalatok rendkívül hasznosnak bizonyultak, és a munkám közben bőséges lehetőségem nyílt feltalálói képességeim kamatoztatására. Számos fejlesztést hajtottam végre a telefonközpont berendezésein, tökéletesítettem az ismétlőállomást, más szóval erősítőt, amelyet sohasem szabadalmaztattak vagy mutattak be nyilvánosan, de én a mai napig büszke vagyok rá. Hatékony közreműködésemért a vállalkozás szervezője, Puskás úr, amikor budapesti vállalkozását eladta, felajánlott nekem egy állást Párizsban, amelyet örömmel elfogadtam. Sohasem feledem, milyen mély benyomást tett rám az a csodálatos város. Érkezésemet követően napokig mámoros lelkesedéssel barangoltam az utcákon új és újabb élményeket keresve. Rengeteg volt a látnivaló, és mind ellenállhatatlan, de sajnos a bevételeim, ahogy megkaptam őket, azonnal ki is folytak a kezem közül. Amikor Puskás úr megkérdezte tőlem, hogy boldogulok ebben az új világban, a következő kijelentéssel világítottam meg a helyzetet: »A hónap utolsó huszonkilenc napja a legnehezebb!«

Minden reggel, az időjárástól függetlenül, a St. Marcel sugárúti lakásomból egy Szajna-parti fürdőbe mentem, belemerültem a vízbe, úsztam huszonhét hosszt, aztán egyórányi sétával elmentem Ivrybe, ahol a cég telephelye volt. Egyszóval igencsak intenzív életmódot folytattam, ma ezt talán »rooseveltiánusnak« neveznék. Ott aztán fél hétkor tápláló reggelit ettem, majd vártam, hogy mikor jön el az ebédidő, időközben pedig problémákat oldottam meg a gyárigazgató, Charles Batchellor úr számára, aki Edison közeli barátja és asszisztense volt. Itt ismerkedtem meg néhány amerikaival, akik nagyra értékelték a tudásomat – billiárdban. Meséltem nekik a találmányomról, és egyikük, D. Cunningham, a mechanikai részleg művezetője azt ajánlotta, alapítsunk részvénytársaságot. Javaslata végtelenül komikusnak tűnt. Halvány gőzöm sem volt, hogy mi az a részvénytársaság, kivéve talán azt, hogy ez valami amerikai szokás. Persze nem lett a dologból semmi.

Az elkövetkező hónapokban sokat kellett utazgatnom Franciaországban és Németországban, hogy segítsek rendbe hozni az erőműveiket. Párizsba visszatérve a cég egyik ügyvezetőjének, Rau úrnak benyújtottam a dinamók fejlesztésére vonatkozó tervemet, és ő rá is bólintott. Teljes volt a siker, és az elégedett igazgatók megtiszteltek azzal, hogy automata regulátort fejleszthetek, olyat, amilyet már régóta szerettek volna. Nem sokkal ezután valami probléma támadt a generátorházzal, amelyet a strasbourgi vasútállomás mellett húztak fel. Nem volt megfelelő a kábelezés, és a megnyitó ünnepség kellős közepén a fal egy része rövidzárlat miatt beomlott, méghozzá I. Vilmos császár jelenlétében.

A német kormány nem volt hajlandó átvenni az üzemet, s a francia cégnek ezért komoly veszteségekkel kellett szembenéznie. Némettudásom és korábbi tapasztalataim miatt megbíztak, hogy próbáljam rendbe hozni a károkat, így 1883 elején Strasbourgba indultam, hogy teljesítsem a küldetést.

tartalomjegyzék

I. Korai éveim
II. Első szárnypróbálgatásaim
III. Későbbi erőfeszítéseim
IV. A Tesla-tekercs és a transzformátor feltalálása
V. Az erősítő jeladó
VI. A telautomatika művészete

Egyéb írások
Tesla léghajókról küldene villámokat az ellenség elpusztítására
A szem működése
Az emberi energia fokozásának problémája

Függelék
Nikola Tesla élete évszámokban

recenziók

Tamás Márk írása a könyvről

Bevallom, nem rajongok a nagy szenzációkért. Sokkal jobban érdekelnek azok a történetek, amelyek mögött hétköznapi emberek vannak, legyenek bármilyen származásúak, foglalkozásúak. Számomra Nikola Tesla is egy ilyen hétköznapi ember. Sokan a mellőzött tudós megtestesítőjeként tekintenek rá. Az önéletrajzát és más írásait tartalmazó kötetet elolvasva azt gondolom, nem annyira a mellőzött jelző illik rá, mint a méltatlanul partvonalra került.

Tovább a teljes recenzióra >>>