a Tabu szabályai

Húzz egy lapot! A lap tetején álló szót kell kitalálnia a társadnak. A többi szó tabu, ezeket nem használhatod, miközben megpróbálod rávezetni a megoldásra. A társadnak úgy kell kitalálnia a feladványt, hogy közben egyetlenegyet sem mondhatsz ki a tabuszavak közül.

Például:

Ha a SZÉP szót húztad, nem mondhatod, hogy gyönyörű, fenséges, bájos vagy vonzó, viszont mondhatod, hogy: „Aki ilyen, az reggel is ilyen”, vagy: „Anyukád, amikor kifesti magát”, vagy: „Tegnap este Kristen buliján több mint egy órán keresztül beszélgettél azzal a magas, koktélruhás és feltűnően ilyen joghallgatólánnyal, és amikor mondtam, hogy szeretnék hazamenni, azt felelted: »Csak még húsz percet bírj ki!«, én pedig azt mondtam: »Tényleg szeretnék már hazamenni«, te erre azt mondtad: »Nem tudnál még egy kicsit várni?«. Mire azt gondoltam, hogy ez nem ilyen. Nekem ez már nagyon nem volt ilyen, Steve.”

Ha az ÁGY szót húztad, nem mondhatod, hogy takaró, párna, alvás, szoba vagy vágy, azt azonban mondhatod, hogy: „Az ezünkön kék lepedő van”, vagy: „Minden vasárnap lehúzzuk ezt, a mosásba rakjuk a kék lepedőt, és felhúzzuk helyette a barackszínűt”. Azt is mondhatod, hogy: „Jillian, néha túl sokat gondolkodom rólunk, miközben ebben fekszem, és azt álmodom, hogy egy tehervagont kell keresztülvonszolnom a hóviharon. Szerinted mit jelenthet ez, Jillian? Szerintem azt jelenti, hogy kevesebbet kellene rágódnom kettőnkön, miközben ebben fekszem, de nem könnyű, ha egyszer közös az ezünk, ha egyszer itt fekszel mellettem ebben, és mégis olyan távolinak tűnsz.”

Ha a REGGELI szót húztad, nem mondhatod, hogy étel, reggel, palacsinta, ebéd vagy bajnokok, de mondhatod, hogy: „Éppen ezt ettük a Skylight Dinerben a 34. utcában, amikor eldöntöttük, hogy összeköltözünk. Egy hajnali vonattal érkeztünk a Penn Stationre Ronkonkomából, ahol a szüleidet látogattuk meg. Te omlettet ettél, Steve, én pedig gyümölcssalátát. Azt mondtad, »Hülyeség egyszerre két külön albérletet fizetni«, én pedig pironkodva mosolyogtam. A jövő a lehetőségek végtelen szövevényének tűnt, akárcsak Long Island szerteágazó vasúthálózata.”

Ha a PARK szót húztad, mondhatod, hogy: „Éppen a Fort Greene-ben lévő ebben voltunk, amikor először ráébredtem, hogy szeretlek, Jillian. Augusztus volt, és vettünk egy példányt a vasárnapi újságból, hogy ebben olvasgassuk, aztán elaludtál egy vörös tölgy alatt, és mikor odébb ment az árnyék, és rásütött az arcodra a nap, összerezzentél és elmosolyodtál. És ekkor rájöttem: ezt akarom. Pontosan ezt. Örökre. És akkor ott, az ebben megfogalmazódott bennem, hogy teljesen beléd szerettem. Visszavonhatatlanul beleestem a nőbe, aki két hónappal ezelőtt odajött hozzám spiccesen egy bulin, és mintha csak ismert volna, azt dünnyögte a fülembe, hogy »Igazán megérdemelnél már valakit, aki még romjaid­ban is szeret«.”

Ha a VÁLTOZÁS szót húztad, mondhatod, hogy: „Ez történt velem, fokozatosan és észrevétlenül. Nem tudom, pontosan hogyan, de már nem az az ember vagyok, akibe beleszerettél a Fort Greene-i parkban azon az augusztusi vasárnapon. Egy régi séma szerint a nők azért szakítanak a férfiakkal, mert azt hiszik, hogy majd ezt fogják csinálni, aztán mégsem, a férfiak pedig azért szakítanak a nőkkel, mert azt hiszik, hogy nem fogják ezt csinálni, aztán mégis. De van-e arra séma, hogy miért maradjon együtt egy férfi és egy nő?” Szóval, mondhatnál ilyeneket, de miért tennéd? Jobban jársz, ha passzolsz. Mondhatod, hogy „PASSZ”, mire a társad esetleg felmordul, te pedig mondhatnád, hogy: „Bocs, Steve, ezt most inkább kihagynám”. „Amúgy is – folytathatnád –, ez egy hülye játék. Utálom ezt a hülye játékot. Legközelebb jengázunk.”

Ha a HOLNAP szót húztad, nem mondhatod, hogy nap, ma, tegnap, később vagy jövő – és még egy csomó dolgot nem mondhatsz –, de mondhatod, hogy: „Ez megrémiszt, és nem tudom, miért. Lehet, hogy csak gyenge vagyok. Talán mind a ketten iszonyúan gyengék vagyunk.”

Ha a SZEM szót húztad, nem mondhatod, hogy arc, orr, szemüveg, lát vagy lélek, de azt mondhatod, hogy: „Tegnap belenéztem az ezedbe, és megrökönyödtem. Az íriszeden kívül nem láttam benne semmi mást, és rájöttem, hogy az a mély, olthatatlan vágy, amit oly sokáig látni véltem benne, valójában a sajátom volt. Milyen bolond voltam. Milyen bolondok voltunk mi mind!”

Passzolhatsz, aztán a társad is passzolhat, majd megköszönhetitek a vendégeknek, hogy eljöttek, és hoztak sajttortát, és miközben kiviszitek a borospoharakat a nappaliból, mondhatjátok, hogy: „Jó móka volt”, olyan távolságtartó hangon, amely egyértelművé teszi, hogy nem gondoltátok komolyan, de közben meg mégiscsak komolyan gondoltátok. És mielőtt bemásznátok a kék lepedős ágyatokba, összepakolhatjátok a társasjátékot, és visszarakhatjátok a nappali szekrényének a polcára, oda, ahol nem lesz szem előtt, amíg elő nem veszitek a következő bulin. Oda, ahol még csak gondolnotok sem kell rá.

(Henzer Viktória fordítása)